Úton a 2025-ös húsvét felé: 34 nap

„egyedül a getsemánéban”

bibliai szöveg

34. nap - Április 12., szombat

Bibliaolvasás: Márk 14 v 32 - 42

Reflection

Jézus folytatta útját a Gecsemáné felé, ezúttal csak három tanítványa kísérte: Jakab, János és Péter. Az imént olvastuk Péter ígéretét, hogy soha nem hagyja el az Urat. Itt azonban ismét megdorgálja őt Jézus, aki szemrehányást tesz a tanítványoknak - és különösen Péternek (37. v.) -, amiért nem őrködnek mellette. Péter, aki az imént még biztos hűségét bizonygatta, képtelennek mutatkozik arra, hogy ébren maradjon Mestere életének legfájdalmasabb óráiban. Ahelyett, hogy elfogadta volna Jézus szavait, kihívta azokat. Ahelyett, hogy imádkozott volna, elaludt.

Könnyű Pétert bírálni, de Jézus szavai összefoglalják saját szívünk állapotát: „A lélek készséges, de a test gyenge” (38. v.). Vajon mi másképp cselekedtünk volna, mint Péter és a többi tanítvány? Talán igen... talán nem. Ami biztos, hogy Péterhez hasonlóan mindannyiunkat ugyanaz a valóság érint: a bűn. És az egyetlen választ erre az emberi állapotra Jézusban találjuk meg, aki térden állva elfogadja Atyja akaratát (36. v.).

Ami még fájdalmasabbá teszi ezt a jelenetet, az a tanítványok elhagyatottsága. Emberként Jézusnak szüksége volt barátai jelenlétére és támogatására ebben a megpróbáltatásban. De elkötelezettségük elpárolgott a megpróbáltatással szemben.

Ma mindannyian meghívást kapunk arra, hogy jöjjünk - vagy térjünk vissza - Istenhez, a mi Atyánkhoz. Gyarlóságunkban és hibáinkkal együtt közeledhetünk hozzá. Jézust „a bűnösök kezébe adták” (41. v.), de az ő áldozatának köszönhetően mi bűnösök most az Atya kezébe fogadjuk.

Aktiválás

Olvassátok újra a tegnapi és mai szöveget, és gondolkodjatok el rajta csendben és alázatosan. Minden nap szánjatok egy percet arra, hogy elmélkedjetek arról az útról, amelyet Jézus megtett, hogy megnyissa az utat az örök élethez.